Évzáróról még egy kicsit...

A 2011-2012es tanévet egy sikeres évzáróval fejeztük be. Nekem jó élmény volt, nem stressszes, sőt kellemes, leszámítva a meleget. A gyerekek is élvezték, csak Petikénk sírt. :)
Nagy sikere volt a Répa mesének is, a Széles szájű béka éneknek is, de úgy általában mindennek. Pörgős volt, jókedvű, és én igazából ezt szerettem volna elérni. :)

Nagyjából így zajlott le... tervben, persze élőben jobb a legjobb a gyerekeket meghallgatni, ők teszik egyedivé a verseket, énekeket, mindent. :)

Évzáró előadás 2012

12-es Napközi, Temesvár - Magyar csoport

Antónia:

Köszöntő

Úgy dobog a kicsi szívem, mikor körülnézek,

Mennyi nénit, bácsit látok, mennyi sok vendéget.

Köszönjuk, hogy eljöttetek, szeretettel vártunk

Érezzétek magatokat nagyon jól minálunk.

Bevonulás – Kőketánc, kőketánc, kikereki tánc, bekereki tánc kőketánc.

Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, mert a rétes nagyon jó, óvodásoknak való.

Nem megyünk mi messzire, csak a világ végére, ott sem ülünk sokáig, csak tizenkét óráig.

Kis, kis, kígyó, tekeredj a fára, kis kis kígyó, tegeredj a fára.

Tekeredik a kígyó, tegereg a fára, addig addig tekereg, mig leesik a sárba.

Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, tekeredik a rétes, kigyó akar lenni.

Aki nem tud táncolni, menjen haza aludni,

Lám én tudok táncolni, itt akarok mulatni.

Hopp, Juliska, hopp, Mariska,           körben, balra lépés,mellé a másik láb, stb...
Sej, gyere vélem egy pár táncra,        vissza, jobbra lépés
Sej, gyere vélem egy pár táncra.        Vissza, balra lépés, stb...

Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,       párossával forgás kézenfogva
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon,        irányváltás
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.        irányváltás

Fordulj bolha csosszantóra,               fiúk taps, boka csapás, lányok kör közepén csossztanó
Járd meg a táncot régi módra,
Járd meg a táncot régi módra.

Így kell járni, úgy kell járni,                           lányok kettőt bálra, kettőt jobbra, fiúk bokázás
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Csipkefa, bimbója, kihajlott az útra, rida-rida bom-bom-bom, Kihajlott az útra.

Arra megy Jánoska, szakajt egyet róla, rida-rida bom-bom-bom, szakajt egyet róla.

Körtéfa, körtéfa, kőrösi, kerepesi körtéfa.

Várasi gazda, gyöngyösi tánc,

könnyűjáró kismenyecske dobszerda.

Könnyűjáró kismenyecske dobszerda.

Töröm, töröm a mákkot, sütök vele kalácsot, icatola motola, neked adom Jancsika.

Júlia:

 Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet.

Sósat, sósat, jó ropogósat.

Aki vesz, annak lesz,

aki nem vesz, éhes lesz.

Kisegér, kisegér, minden lyukba belefér, belefér, belefér, hiszen azért kisegér.

Nyuszi fülét hegyezi, nagybajusszát pödöri,

Répát eszik ropp, roppp, ropp, nagyot ugrik hopp, hopp, hopp.

Arthur, Albert, Petike, Anci :

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám, ne félj tőlem, nincs puskám.

Van ám nekem egyebem, friss káposztalevelem.

Zsipp, zsupp, kenderzsupp, ha megázik kidobjuk.                Tábi, Ábel, Emese, Dórika, Antónia

Csepp, csepp, esőcsepp, szomjas a föld, itasd meg.

Szólj, síp szólj, Forró vízbe teszlek, onnan is kiveszlek,         Ábel, Emese, Tábi, Dórika,

kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek, szólj, síp, szólj!

Borsót főztem, jól megsóztam, meg is paprikáztam,

Ábele, bábele, fuss.

Éliás, Tóbiás, egy tál dödöle, ettél-e belőle,                            utolsó három szótag taps...

kertbe mentek a tyúkok, mind megették a magot.

Antanténusz, szórakaténusz, szóraka-tiki-taka.
ala-bala bambuszka.

Alexandra: NAPSOROLÓ 

Hétfőn hentereg,

Kedden kecmereg,

Szerdán szendereg,

Csütörtökön csak csücsül,

Pénteken párnára dűl,

Szombaton szundít szorgosan,

Vasárnap horkol hangosan.

Fábián:

Egy – megérett a meggy. 
Kettő – feneketlen teknő. 
Három – majd hazavárom. 
Négy – biz oda nem mégy. 
Öt – leesett a köd. 
Hat – hasad a pad. 
Hét – dörög az ég. 
Nyóc – zsíros a gombóc. 
Kilenc – Kis Ferenc. 
Tíz – tiszta víz. 
Ha nem tiszta, Vedd vissza! 
Ott a szamár, Megissza 

 

Peti:

Mondok kilenc állatot,
cé betű van benne,
mondjad velem hibátlanul,
mintha könnyű lenne!
Cápa, fácán, boci, paci,
cinege meg katica,
koca, cinke, pici maci,
mondd utánam, Katica!

Apacuka, fundaluka, fundakávé, kamanduka, hapcuk, fundaluk, fundakávé kamanduk.

 

Kiment a ház az ablakon,
benne maradt a vénasszony.
Zsuppot kötött a hátára,
úgy ballagott a vásárra.

A rókának nincs nadrágja,
mert a posztó nagyon drága.
Ha a posztó olcsó volna,
a rókán is nadrág volna.

Hanna:  

Piros az alma, piros a meggy.

Pettyes ruhámon piros a petty.

Tűzpiros szirmot bont a pipacs virága,

s katicabogárkán piros a kabátka.

Szép piros csizmát hord a gólyamadár is,

s vadrózsa nyakában piros a kaláris.

Zolika:

Ha virít a pittypang - sárga a virága.

A barack, a körte: bársonyosan sárga.

Sárga a kis méhek összegyűjtött méze,

s éppilyen a kikelt kislibák pihéje.

Az érett búzának sárgul a kalásza -

aranysárga napfény csordogál le rája.

Dávid:

Fehér a dér, fehér a hó. Fehér a tej, a lágy cipó.

Fejünk fölött a magas égen bárányfelhő száll

hófehéren... Nagyapa haja is ezüstfehér -

fehéren csillog már rajta a dér.

Krisztián:

Kék a nyíló len virága, szitakötő fényes szárnya,

Búzavirág cakkos szirma - s csészémen is kék a minta.

Kék a szilva, kék a kökény, kishúgomon kék a kötény.

S tán a kék ég festékcseppje csöppent a kék nefelejcsre... 

Csaba:

Zöld a dinnye, zöld a kigyó,

Zöld a falevél, zöld a szipirtyó,

Borsó eszi a zöld békát, kaktusz tüskét, zöld uborkát.

Ha a világ zöldebb lenne, a versembe beillene.

Erdő, erdő, erdő
marosszéki kerek erdő
Mardár lakik benne,
Madár lakik tizenkettő

ll:Cukrot adnék annak a madárnak,
dalolja ki nevét a babámnak
csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon:ll

Robi:  Gazdag Erzsi: Álmomban...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.
A nyulak füleltek,
két lábra leültek.

Berci: A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.
A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

 

Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva.
Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a tolla.
Hívott engem utitársnak, el is megyek véle,
Temesváron  nincsen olyan legény, sej, aki nekem kéne.

Bence:

Kányádi Sándor: Kerekítő

Amott egy nagy kerek felhő,
alatta egy kerek erdő,
kerek erdőn kerek tisztás,
közepében kicsi kis ház,
abban lakik Kereki,
ki az erdőt kerüli.

Ábel és Dórika:

Móricz Zsigmond: Iciri -piciri

Ábel: Hol volt hol nem… Volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska. Dórika: Volt annak két iciri piciri kis ökre, rákaptak egy iciri piciri kis tökre. Ábel: Csizmát húz az iciri piciri kis macska, hová lett az iciri piciri barmocska. Dórika: Bejárta az iciri piciri kis erdőt, s nem leli az iciri piciri tekergőt. Ábel: Bejárja az iciri piciri kaszálót, s nem látja az iciri piciri kószálót. Dórika: Rátalál egy iciri piciri kis tökre, bánatában iciri picirit meglökte. Ábel: Felfordult az iciri piciri tököcske, benne a két iciri piciri ökröcske. Dórika: Megörült két iciri piciri ökrének: Vége van az iciri piciri mesének! Cirmos cica jajj, hová lett a vaj, Ott látom a bajusszodon, most lesz neked, jajj. RÉPA MESE Emese: Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy kicsi házikó. Abban lakott apóka, anyóka, unoka, Bodri kutya, Cirmos cica és Egérke. Apóka kiment a kertbe és ültetett egy répát. Megöntözte és így bíztatgatta: Apóka: Nőjj, nőjj, répa, növekedj, jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra. Tábita: Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett. Kiment hát apóka, hogy kihúzza a répát. Nekiveselkedett, és húzta, vonta, cibálta, ráncigálta, de hiába, nem mozdult  a répa. Hívta hát anyókát, hogy segítsen. Apóka: Anyóka, gyere segíts kihúzni a répát! Tábita: Anyóka a konyhából sietett segíteni. Anyóka: Jól van, jól van, jövök már! Antónia:  Anyóka húzta apókát, apóka pedig csak húzta, vonta, cibálta, ráncigálta a répát, de mind hiába, nem mozdult a répa. Hívta hát anyóka az unokát: Anyóka: Unoka, gyere segíts kihúzni a répát. Unoka:  Jól van, jól van, jövök már! Antónia: Nekiveselkedtek, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka pedig csak húzta, vonta, cibálta ráncigálta a répát, de az meg sem mozdult. Ekkor unoka hívta Bodri kutyát. Unoka: Bodri kutya, gyere segíts kihúzni a répát. Tábita: Bodri épp a kutyaól előtt szunyókált. Bodri kutya: Vau, vau, vau, jövök már, vau, vau! Tábita: Bodri kutya húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka pedig csak húzta, vonta, cibálta, ráncigálta, de hiába, nem mozdult a répa. Hívta hát Bodri kutya, Cirmos cicát. Bodri kutya: Vau, vau, Cirmos cica, gyere segíts kihúzni a répát! Vau, vau! Tábita: Cirmos cica éppen a fa egyik ágán kényelmesen aludt. Felnézett. Cirmos cica: Miaaauuuuuuuuuu, miaaaaauuuuuu, olyan jót aludtam, miaaaauuuuuuuuuu, jövök már, miaaauuuuuuu. Tábita: Cirmos nagy álmosan leszállt a fáról, nagyot nyújtózkodott és odaandalgott a többiekhez segíteni. Cirmos cica húzta Bodri kutyát, Bodri kutya húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka pedig csak húzta, vonta, cibálta ráncigálta a répát, de még mindig nem mozdult  a répa. Ekkor hívta Cirmos cica, Egérkét. Cirmos cica: Miaaauuu, Egérke, gyere segíts kihúzni a répát! Emese: Meghallotta Egérke az egérlyukból Cirmost, és szaladt segíteni. Egérke: Cin, cin, jövök már, cin cin! Emese: Egérke húzta Cirmos cicát, Cirmos cica húzta Bodri kutyát, Bodri kutya húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka nekiveselkedett és húzta, vonta cibálta, ráncigálta, és egyszercsak hopsz, kifordult a répa a földből, mintha ott sem lett volna. Emese: Együtt becipelték, meghámozták, feldarabolták. Anyóka finom levest főzött belőle, mindenkinek jutott egy tányérral ebédre. Antónia, Tábita, Emese: Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe!

Én vagyok a széles szájú béka,hát te ki vagy s mit eszel?

-én vagyok a nyuszi és én répát eszem, hát te mit teszel?

-Megyek tovább, mert én vagyok a széles szájú béka, hát te ki vagy s mit eszel?

-Én vagyok a kutyus és én csontot eszem, hát te mit teszel?

-Megyek tovább, mert én vagyok a széles......

-én vagyok a medve és én mézet is eszem, hát te mit teszel,

-megyek tovább, mert én vagyok...

-Én vagyok az egér és én sajtot eszem, hát te mit teszel?

-Megyek tovább, mert én vagyok a széles....

-én vagyok a hosszúcsőrü gólya s én széles száju békát eszem.

- hm, olyat meg hol találsz?

Mind: Hát a gólya nagyon bambán  állt ott, mert ilyen szájú békát sose látott, közben gyorsan elugrállt a béka, nem lett ő a gólya tápláléka.

Lalalala...

Béka a fatövén, ezeréves csudavén, ugrik a kövön át, keresi a vacsorát.

Nem kell neki libamáj, szunnyogokra foga fáj,

Nem kell neki tele tál, bogarakat vacsorál.

Róbert:

Hosszú lábú gólya bácsi, mit akar kend vacsorázni?
Békahúst, brekeke, ugye milyen jó lenne?
Tessék hát belőle, mind elugrik előle!

BÚCSÚZTATÓ:

Egy boszorka van, három fia van,

Iskolába jár az egy. Másik bocskort varrni megy,

A harmadik itt a padon, a dudáját fújja nagyon,

de szép hangja van, danadanadan.

Donászi Magda - Óvodától iskoláig

Emese:  Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
Fábián: kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Tábita: Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
Dórika: gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Antónia: Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Ábel: Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Peti: Mesesarok helyett ősszel
az iskola padja vár!

Peti: Úgy  várom a vakációt, úsztatok majd papírhajót

Felmászok a körtefára, fütyülök az óvodára.

Dórika: Enyém lesz az egész világ, felfedezős hegyi túrák

Felébredek kakasszóra, egy- kettőre évnyitóra.

Hívogat az iskola, kapuját kitárja,
kis pajtásom gyere hát, menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv és a fali tábla,
kis pajtásom gyere hát, menjünk iskolába.
Olvasunk és számolunk, vidám nóta járja,
kis pajtásom gyere hát, menjünk iskolába!